Múzeum Ajánló

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet kialakulásának és fejlődésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Önálló múzeumként 1957 óta működik. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött.
1975 A magyar művészet gyűjtésére és bemutatására új múzeum jön létre, Magyar Nemzeti Galéria elnevezéssel. Gyűjteményének alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és éremgyűjteményének, valamint grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezi. Ebben az időben a gyűjtemény mintegy 6000 festményt, 2100 szobrot, 3100 érmet, 11000 rajzot és 5000 nyomatot foglal magában. A Magyar Nemzeti Galéria 1957. október 5-én nyílik meg a volt Kúria épületében a Kossuth téren (jelenleg a Néprajzi Múzeum épülete).

1982 A királyi palota egykori tróntermében megnyílik a Késő gótikus szárnyasoltárok állandó kiállítása.

1985 Megnyílik a Középkori és reneszánsz kőtár.

1989 A múzeum épületén belül, a C épület földszintjén megnyílik a közönség számára a Habsburg nádori kripta.

2005 A Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterei a Budavári Palota A épületével bővülnek.

Kiállítás ajánló

Magyar Nezeti Múzeum: A Koronázási Palást

A palást eredetileg harang alakú, zárt miseruha volt, amelyet késobb alakítottak át palásttá. A ráhímzett donációs felirat szerint Szent István király (997-1038) és Gizella királyné készíttette és ajándékozta 1031-ben a székesfehérvári Szűz Mária-egyháznak: ANNo INcARNACIONIS XPI : MXXXI :INDICCIONE : XIIII A STEPHANO REGE ET GISLA REGINA CASULA HEC OPERATAET DATA ECCLESIAE SANCTA MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA.

Alapanyaga rozettamintás bizánci selyem, amelyet csaknem teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés. Hátán Y alakú kereszt van, villás szárain angyalok mellképei sorakoznak, a függő-leges száron pedig egymás alatt, mandorla alakú dicsfényben, kétszer ábrázolták Krisz-tust. A felső képen, a halál legyőzőjeként, két szörnyállatot tapos el, az alsón a világ bírá-jaként trónján ül. A díszítés többi részét sávokba rendezték, fölül az Ószövetség pró-fétái, alattuk - a donációs felirattal elválasztva - gazdagon tagolt tornyos fülkékben az apos-tolok ülnek. Legalul egy-egy madárpárral elvá-lasztott kerek medaillonban a kereszténység első mártírjait ábrázolták.

Közöttük, a kereszt lábánál foglal helyet az adományozó királyi pár felirattal kísért képe. Istvánt drágaköves pántkoronával, jobbjában szárnyas lándzsával, baljában országalmával, Gizellát hasonló koronával, kezében torony alakú ereklyetartóval ábrá-zolták. Közöttük, a kereszt szárán egy kisebb, kör alakú keretben egy ifjú - valószínűleg Imre herceg - mellképe látható. Az átalakítás alkalmával a miseruha mellrészén egy széles sávot kivágtak, s az egykori négyzet és mandorla keretelésű jelenetekből csak apró részletek maradtak meg. A pa-lást bőséges feliratai egyrészt a figurák megnevezését, másrészt a keretekre hímzett latin hexameteres értelmező szövegeket tartalmazzák.

A palást, illetőleg a miseruha ikonográfiai programja a középkor egyik legismertebb himnuszának, a Te Deum-nak az ábrázolása, sorra megjelenítve a him-nuszban megnevezett angyali seregeket, prófétákat, apostolokat és szenteket. Az átalakítás a XII-XIII. század fordulója körül történhetett, ekkor jöttek divatba ugyanis a vállról hosszan leomló, ujjatlan palástok. Ekkor kapta a gallért is, ami ugyancsak bizánci selyemre, aranyszállal hímzett árkádos, állatfigurás díszítésu, gazdagon felvarrt igazgyöngyökkel. Ez is, mint a palást maga, eredetileg egyházi öltözék része volt, s a XII. század második felében hímezték. Az első adat, amelyben a palást szerepel, egy III. András koronázásáról szóló feljegyzés, amely szerint "a király olyan öltözékben volt, amit már Szent István is viselt".

Műtárgy

Az ülő írnok

A párizsi Louvre Írnoka az egyik legszebb és legismertebb egyiptomi írnokszobor. Valószínűleg azt az előkelő tisztviselőt ábrázolja, akinek a sírjában a szobrot megtalálták Szakkarában. Ezt a barátságos és oly sokszor idézett képmást azonban sohasem sikerült teljes bizonyossággal azonosítani a sír tulajdonosával, mert a szobor eredeti talapzata, amelyen rajta állt a neve, eltűnt. Maspero mégis biztosra vette, hogy az V. dinasztia egyik előkelő tisztviselőjét, Kait ábrázolja, mivel erősen hasonlít Kai más, ugyancsak a Louvre-ban található szobraira.